A sportpszichológia

A rendszeres testmozgás – ha nem is pontosan a ma ismert és gyakorlott formájában – egyidős az emberiséggel. A régészet különböző leletek alapján arra következtet, hogy már az ősember is űzte a tudatos testmozgás bizonyos formáit. Amellett, hogy ez nagyban segített felkészülni az akkor még igen nagy energiát és ügyességet igénylő táplálékszerzésre, idővel csoportos tevékenységgé alakult át – hiszen egy nagyobb testű vad esetén komoly szervezést igényelt a vadászni induló „csapat” sikeres együttműködése – a tét pedig az életben maradás volt.

Az ember fejlődésével párhuzamosan persze a vadászatra szánt eszközök is fejlődni kezdtek. A hajítófegyverek mellett – többek között - megjelent az íj, ami egy teljesen új, jelentősen egyszerűbb lehetőséget biztosított a vadak elejtésének gyakorlatában – kistestű állatokra és madarakra egyaránt vadászhattak ennek segítségével. Lassanként kialakultak kisebb embercsoportok, melyek már állandó területeket választottak és ott telepedtek le. Az egyre fejlődő módszerek és az állandósuló közösségek összefogása mind könnyebbé és könnyebbé tették a táplálék megszerzését, így az már kevesebb gondot okozott számukra – ennek köszönhetően, mivel idejük engedte, az emberek egymás között kezdtek versengeni különböző módokon. Így a sporttörténet-kutatók szerint az időszámításunk előtti 13. évezredre tehetőek az első olyan tevékenységek, amelyek a ma ismert sport alapjait képezték.

A sport jelentősége és hatása napjainkban

Ugorjunk az időben nagyjából 15 ezer évet. Ennyi idő múltán a sportként ismert fogalom merőben mást takar, mint akkoriban, amikor – valójában – még neve sem volt ezeknek a versengésen alapuló tevékenységeknek. Ma a sport nem csak meghatározott szabályok alapján művelt testmozgás vagy egyszerű versengés másokkal – kohéziós erővel hat a nemzetekre és különböző csoportokra, kultúrája lett, és fontos ipar- és tudományágak épülnek rá és kutatják, elemzik. Mindezek mellett talán a sport (és a sportolók) egyik legfontosabb hatása a társadalomra az, hogy a jövő generációit motiválja céljaik elérésében, követendő mintát, példaképet állítva eléjük – elég, ha a különböző híres focisták nevével ellátott mezbe bújt, labda után szaladó kisfiúkra gondolunk.

Ha valaki már kisgyermekkorában vonzódni kezd a sport valamely ágához, és biztosítottak a körülmények ahhoz, hogy rendszeresen tudja űzni azt, úgy előbb-utóbb egyre inkább fejlődni kezd az adott területen – nem ritka, hogy az idő múlásával a játékból hobbi lesz, a hobbiból szenvedély, abból pedig hivatás. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy a szülői támogatást már a kezdetektől élvezze a gyermek – nincs nagyobb elismerés, mint apu és anyu büszke mosolya egy-egy érem vagy kupa megszerzésekor.

Ép testben ép lélek?

Profi sportolóként tisztában vagyunk azzal, hogy ez a hivatás bizony teljes embert kíván, hiszen rengeteg időnket és energiánkat emészti fel a rendszeres edzés, a versenyekre, meccsekre való felkészülés. Mindennapjaink részét képezi a tudatos táplálkozás, és sokat számít, hogy elegendő időt szánjunk a pihenésre, lazításra is – valójában életvitelünk egészére hatással van, ha hivatásosan űzzük valamely sportágat. A jó teljesítményhez ugyan elegendő, ha testünk kiváló fizikai állapotban van – de kimagasló eredményeket kizárólag akkor tudunk elérni, ha nem csak testünkkel, de egész szellemünkkel is „ott vagyunk”, azaz teljes koncentrációnkat ráfordítjuk mind a felkészülésre, mind az azt követő megmérettetésre.

Pontosan és mindent kizárva koncentrálni igen embert próbáló feladat lehet, ha erre nem vagyunk megfelelően felkészülve, felkészítve. A sportpszichológia különböző módszereit azonban éppen ezért alkották meg – az embernek nem csak a teste, de az idegrendszere, lelke is edzhető, hogy téthelyzetben a maximumot hozza ki magából. De honnan is ered ez az elgondolás?

Mi a sportpszichológia és mióta létezik?

A sportpszichológia egy olyan „ötvözete” a sporttudomány és a pszichológia egyes területeinek, amely az egyén saját sporttevékenységéhez kapcsolódó lelki és mentális állapotával foglalkozik – mégpedig úgy, hogy a pszichológia eszközeivel növeli a sportoló szellemi állóképességét, illetve idővel feltárja az esetleges külső és/vagy belső konfliktusok okait. A rendszeres foglalkozások – úgynevezett tréningek – hatására a sportolók teljesítménye és a sporthoz való általános hozzáállása jelentős javulást mutathat.

Bár a sportpszichológia a maga 40-50 éves „korával” igen fiatal tudományterületnek számít, jóval korábbról is találhatunk a témával kapcsolatos szakirodalmakat. Egyik ezek közül Budinszky Károly 1884-es műve, A tornázás és akarat fejlesztése, de szintén a korai elméleteket boncolgatja Hanz Elemér is Az izommunka befolyása lelki életünkre című munkájában, melyet csupán 10 évvel később, 1894-ben adtak ki. Ezek az immár több mint 100 éves művek már abban a korszakban is sugalmazták a sportpszichológiai tréningek szükségességét, ám sajnos máig akadnak olyan vélemények, melyek szerint egyenesen haszontalan tudományágról beszélünk. Szerencsére azonban nem mindenki gondolkodik így.

Kinek lehet szüksége egy sportpszichológus segítségére? És miért?

A sportpszichológus munkája számos területre fókuszálódik párhuzamosan, hiszen minden egyes aspektus nagy figyelmet és fejlesztés igényel ahhoz, hogy az egyén csúcsteljesítményt nyújtson – hiszen a pszichés képességek fejlesztése is éppolyan fontos, mint a test edzése. A következő igen fontos készségek, területek „edzése” erőteljesen befolyásolhatják a sportolók teljesítőképességét:

  • - a sportoló önbizalmának fejlesztése, adott esetben annak növelése, hiszen kiemelkedően fontos, hogy saját magáról ténylegesen elhiggye, hogy képes elérni a kitűzött célt.
  • - lényeges, hogy a versenyek, meccsek okozta szorongás és stressz feloldása megtörténjen, hiszen egy-egy kudarcélmény (vagy akár a pozitív tapasztalat is) rányomhatja a bélyegét a sportoló további teljesítményére.
  • - a sportoló figyelmének és kitartásának fejlődését is előtérbe helyezi, és segíti különböző – erre a célra megalkotott – gyakorlatokkal.
  • - fejleszti a személyiséget, foglalkozik a fizikai teherbírás szellemi kivetüléseivel, ezzel is növelve az összpontosítást, az elmélet gyakorlatba való átültetésének képességét.
  • - a csapatjátékosok kommunikációs készségeinek fejlesztésével jelentősen növelhető a csapatkohéziós erő, így ez is alapvető részét képezi a sportpszichológus munkájának.
  • - különös figyelmet fordít arra a szakember, hogy az esetleges sportsérülések után a sportoló a lehető legmegfelelőbb pszichés támogatást kapja, hogy mielőbb felépüljön belőle – ebben bizony hatalmas szerepet játszik a sport- és más egészségügyi területen praktizáló orvosok tudása mellett, hogy a sportoló lelkileg hogyan él meg egy nagyobb sérülést. Ha komoly a baj, akár az egész addigi karrierjét is fel kell adnia, és ez további egészségügyi problémákkal is járhat.

Egyértelmű, hogy ha már valaki profi szinten sportol, kiemelkedő eredményeket szeretne elérni, ám nem mindegy, hogy ehhez – természetesen a szakszerű felkészülés mellett – milyen eszközökhöz folyamodik. A történelem során nem egy példát láthattunk arra, hogy egyes sportolók olyan doppingszerekhez nyúltak, amelyek világszerte illegális stimuláló készítmények – arról nem is beszélve, hogy bizonyos fajtáik milyen káros mellékhatásokkal járhatnak. A kívánt teljesítmény elérése érdekében így a legjobb, ha nem testünk fizikai határait feszegetjük tovább igen egészségtelen módszerekkel (azaz felejtsük is el őket egy életre), hanem inkább mentális állapotunkat emeljük egy magasabb szintre. A megfelelő szellemi felkészültséggel azonban olyan eredményeket tudhatunk magunkénak, amit valóban mi magunk értünk el – és ezt a két fajta „doppingot” össze sem lehet hasonlítani.

Azonban fontos tudni, hogy nem csak (hivatásos) sportolóként lehet szükségünk egy sportpszichológus segítségére, hiszen bárki, aki komolyabban veszi a sportot, támogatásra szorulhat – akár több területen is – teljesítményének növelése érdekében. Egy lelkiismeretes edzőnek (vagy sportvezetőnek) bizonyára szintén szívügye, hogy sportolói kiemelkedő teljesítménnyel szerepeljenek egy-egy megmérettetésen, és az edzések is hatékonyak legyenek. Sportpszichológushoz fordul az edző, ha javítani szeretné a kommunikációt sportolóival, új motivációs módszereket szeretne megismerni, vagy szeretné a legmegfelelőbb módon lebonyolítani az edzések alatt sportolóinak mentális felkészítését is. Edzőként akkor is érdemes lehet felkeresni egy szakembert, ha az edző és sportolója között tartós és/vagy sorozatos konfliktus áll fenn – vagy egy csapat edzése esetén a közösségen belül fedez fel feszültséget, ellentéteket, és szakszerűen oldaná fel azokat. Mindazonáltal meglehet, hogy magának az edzőnek vannak motivációs vagy egyéb személyes problémái – akár saját magával kapcsolatban. Így ajánlatos ilyenkor is mielőbb segítséget kérni egy szakembertől.

Hány éves kortól érdemes sportpszichológushoz fordulni?

A gyermekekkel foglalkozó szakemberek szerint már az óvodáskorú sportoló-palánták is részesülhetnek sportpszichológiai foglalkozásban, ám ez természetesen más jelleggel történik, mint felnőtt korban. Gondoljunk csak bele: gyakran egy igen tapasztalt felnőtt sportolónak is nehézségeket okoz bizonyos sporttal kapcsolatos élmények feldolgozása vagy maga a mentális felkészülés egy-egy megmérettetésre – akkor vajon mi játszódhat le a kicsi gyerek fejében? Minél komolyabban foglalkozik egy gyermek a sport valamely ágával, annál fontosabb, hogy szakemberre bízzuk nem csak a pszichikai felkészítését a gyermeknek a versenyekre vagy meccsekre, hanem az ezzel kapcsolatos élmények feldolgozását is. Megéri időt és pénzt fektetni ebbe – így megadjuk neki azt a támogatást, aminek segítségével a jövőben majd ő is példaképpé válhat.